Rákosdubaj ügye nem más, mint a cselekvők harca a semmittevőkkel

„Einfach mal machen”, „egyszerűen csak cselekedni” – e mottó alatt fogja megnyerni Németországban a Kereszténydemokrata Néppárt (CDU), insallah, az előrehozott választásokat.

Hármas metrón klíma nein, Fudan Egyetem nein, Rákosrendezőn bármi értelmes nein, nein, nein. Egyem meg: Rákosrendező rohadásának harmincötödik, saját regnálásának hatodik évében Budapest – a Hős utca 15. felszámolása után megmaradt – legundorítóbb szégyenfoltjával végre történne valami. De Karácsony Gergely kitalálta, hogy permanens költségvetési krízisben lévő önkormányzatának, amely 2022 óta havonta kiált csődveszélyt és buszokat is csak adósságot faktoráltatva tud üzemeltetni, hirtelen mégis van ötvenmilliárdja. S ezt az ötvenmilliárdot szívesen fektetné abba, hogy Rákosrendezőn továbbra se történjék semmi sem.

Közismert: nem vagyok Budapest legnagyobb rajongója, a főpolgármester személyétől függetlenül. De a cselekvés és a semmittevés, a bármekkora Dubaj és a céltalan rohadás közül nekem sem esik nehezemre kiválasztanom a Budapest számára kedvezőbb opciót. Rákosrendező államvasúti terület volt mindig, igen – Karácsony Gergely meg egy jó évtizede a Rákosrendezőt körülvevő városszövet kis- illetve nagyfőnöke, akinek bármikor lehetősége lett volna a most a kalapból a további semmittevés fedősztorijaként előhúzott Budapest Parkváros koncepciót a kormány elé terjeszteni.

hanem a magántőke érdeklődése által övezett, ugrásra kész befektetők támogatta projektként. Budapest Parkváros egy saját állítása szerint csődközelben lévő önkormányzat szép látványterve, finanszírozási háttér nélkül. Rákosdubaj, avagy Grand Budapest meg ötezermilliárd forintnyi olajpénz, melyet a budapestiek igényeire lehet gyurmázni. Előbbi nincs, utóbbi létezik. Így hát nem közülük lehet választani, hanem a Grand Budapest és a semmittevés között.

Hogy Karácsony Gergely élhet-e az elővásárlási jogával, azt majd kijogászkodják a jogászok. Gulyás Gergely is jogász, nyilván nem a levegőbe beszél, amikor azt mondja, hogy a nemzetközi szerződés felülírja az elővásárlási jogot – de a főváros is bizonyosan talál majd ennek szöges ellentettjét állító, szintén kitűnő jogászokat. Van független magyar bíróság, majd eldönti ezt a teljesen felesleges ügyet.

Nem az a kérdés, élhet-e elővásárlási jogával Karácsony Gergely, akinek egyébként saját bevallása szerint semmire sincs pénze, pláne Budapest Parkvárosra nem. Az a kérdés, hogy van-e értelme élnie vele. Nincs – ez egészen bizonyos. Rákosrendező további rohadását vásárolná meg ki tudja, honnan összeguberált ötvenmilliárd forintból. Rossz üzlet volna ez Budapestnek, és – ha szabad ilyet mondanom – nekünk, a Budapestet távolról csodáló nemzeti büszkeségként szemlélő további 8,5 millió magyarnak is igen rossz üzlet lenne jó pénzért fenntartani egy rozsdaövezetet. Budapest szégyenfoltjainak felszámolása jó irány, a magántőkétől pedig egy piacgazdaságban nem kell félni – a magántőkével tárgyalni kell, az állam minden hatalmának tudatában.

Hajrá, cselekvők – hajrá, Rákosdubaj!

Nyitókép: MTI/Ali Haider